A Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény alapítója Nagyné Starcz Terézia, aki az 1990-es években kezdte összegyűjteni a Budakeszin még fellelhető „sváb vonatkozású” tárgyi, képi és szöveges emlékeket. „Tercsi néni” a Hagyományőrző Kör Asszonykórusának vezetője volt, tagja a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak és maga mögött tudhatta az akkori Budakeszi Önkormányzat és az Erkel Ferenc Művelődési Központ támogatását. Kiterjedt helyi kapcsolatrendszerének, elhivatottságának és szorgalmának köszönhetően az első években több száz használati eszköz, viseletdarab, textil és más, a lokális múlt szempontjából értékes-érdekes tárgy, valamint kép és dokumentum gyűlt össze. Így szükségessé vált egy muzeális intézmény megalapítása és egy kiállítóhelyiség kialakítása: a 2000-ben megalapított Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény a Fő utca 127. alatti önkormányzati tulajdonú épületben kapott helyet, és a művelődési ház tagintézményeként kezdett működni. A gyűjtemény kezelését, leltározását dr. Darkó Jenő muzeológus vállalta magára, és Nagyné Starcz Teréziával közösen alakították ki az első kiállítást. Két lakószobát és egy konyhát rendeztek be, egy különálló helységben pedig mezőgazdasági és a különböző mesterségekkel kapcsolatos eszközöket helyeztek el. A gyűjtemény tagja lett a Tájházszövetségnek és a budakeszi német közösség fontos bázisává vált.

Az alapító 2013-ban bekövetkezett halála előtt nem sokkal vette át tőle a gyűjtemény vezetését Nádas Anna, aki többek között múzeumpedagógiai és közösségi programokkal, nyári gyerektáborokkal és egy kiadványsorozat megindításával gazdagította az tájház profilját. Később csatlakozott hozzá önkéntes, majd megbízott muzeológusként Bednárik János. Az utóbbi években önálló raktárhelyiség került kialakításra, folytatódott a gyűjtő- és rendszerezőmunka, megkezdődött a gyűjtemény revíziója és a digitális katalógus feltöltése.

A gyűjteménynek otthont adó épület egy 19. században épült parasztház (illetve annak első traktusa), amely az 1970-es évek végéig szolgált lakóházként, majd munkásmozgalmi múzeum, a rendszerváltás után pedig zeneiskola működött benne. Az utóbbi évtizedek átépítései nyomán a ház teljesen elvesztette eredeti jellegét, ezért 2017-től kezdődően a Kubinyi Ágoston Program keretében többlépcsős rekonstrukciós felújítás kezdődött. Ennek végeztével – várhatóan 2021 második felében – új állandó kiállítás és időszaki kiállítóterem nyílik benne.